(megjelenés: 2019.
október 4.)
A Project Information
Literacy c. projekt keretén belül és témájához illeszkedően megjelenő cikk a
felsőoktatásban részt vevő hallgatók és az egyetemi könyvtárosok
kommunikációját elemzi. A bevezetőben tisztázzák a szerzők, hogy sok írás
foglalkozott már a hallgatók képességeivel és készségeivel az információkeresés
szempontjából, illetve a könyvtárosok elvárásaival egybevetve, de még nagyon kevés
választotta témájául az információkeresés teljes, holisztikus élményét, azaz,
hogy mit élnek át a hallgatók, amikor tanulmányi vagy akár magán célból
keresnek információt. Sokszor az információkeresés nehézségeit hangsúlyozták,
azon okokból, hogy a hallgatók nem voltak felkészültek, ötletesek, kreatívak. A
cikk négy kategóriában, - mikro, mezo, makro és mega szinten – összegzi az
információ keresés és megszerzés eredményeit, összevetve ezeket helyi, (értsd
könytvár), intézményi, megyei és állami szinten. Az adatok az USA-ból és
Kanadából származtak, valamint PIL-ből (Project Information Literacy,
Információkereső Projekt, nonprofit kutatás, melynek fő fókusza, mit jelent
diák/hallgatónak lenni a digitális korban). Az adatok összevetése
összekapcsolódásokra világíthat rá, párhuzamokat vonhat, ezáltal segítheti a
könyvtárosok tanítási, tanulási és értékelési feladatait.
Az elmúlt évtizedben, a
közösségi média térnyerésének köszönhetően, egyre több tanulmány jelent meg a
fiatalok információszerzési módszereit, képességeit részletezve. A könyvtárosok
között sem volt konszenzus a kívánalmakkal kapcsolatban, illetve, hogy milyen
módszerekkel lehetne kutatni: gyakorlatilag „elbeszéltek” egymás mellett a
könyvtárosok és felhasználóik. A sokféle kutatási eredményt egységesítése miatt
vezették be a fent említett négy kategóriát. Az első, mikro szinten az akár egy
alkalmas beszélgetés, vagy (tan)óra során megszerzett információmennyiséget
elemezték, felsorolva az adatgyűjtési lehetőségeket. A következő, mezo-szinten,
már egy komplett program, vagy intézmény eredményeit vizsgálták, hogy mennyire
hatékony az információ-megszerzési és –feldolgozási színvonala. Ellenőrzésként
az év végi-, érettségi jegyeket vették figyelembe, eszközként pedig az ALA
(American Libararies Association) keretrendszerereit használták. (Lásd: https://www.alastore.ala.org/content/academic-library-value-impact-starter-kit
). Makroszinten már egyes földrajzi térségek, intézményi kooperációk adatait
vizsgálták meg, a legfelsőbb, mega szinten pedig már nagyobb összefüggéseket,
az információ megértés szélesebb koherenciáját vizsgálták – nemzeti szintű
elemzésekben.
A mikroszintű
adatgyűjtésnél még nem annyira, a mezo szinten annál inkább kimutatható volt,
mennyire voltak eredményesek az információgyűjtésben – a könyvtárosok. Mennyire
értek el minden hallgatóhoz és ez mennyire befolyásolta a diákok/hallgatók
végső kimeneteli eredményeit. A PIL-projekt azért nyújt átfogó eredményt az
információkereső és –felhasználó szokásokról, mert arról tudósít,
tulajdonképpen mit csinálnak a diákok és nem arról, mit hogyan kellene nekik.
Ezt mutatja be a szervezet, legutóbbi, 2018-as riportja is. A tanulmány a hallgatók
tapasztalatai alapján vázolja fel információkeresési szokásaikat, akár a
közösségi média igénybevételével is. Az idézett négyféle tipológia felállítása
azért is jelent könnyebbséget az adatok elemzése során, mert átjárhatóak az
egyes kategóriák abból a szempontból, hogy „kölcsönözhetnek” egymástól adatokat
– azért, hogy jobban megismerjék felhasználóikat.
A pedagógiából vett több „mit”,
„miért”, „hogyan” kezdetű kérdést kellene feltenni az információkeresés során a
hallgatóknak, arról, hogyan próbálják megszerezni az információt és arról, hogy
mennyire célravezetőek a kérdések az információkeresés során. Mivel négy
kategóriát különböztettek meg, érdemes azt is vizsgálni a kérdésfeltevésekkel,
hogy mennyire szolgálja a tájékoztatás, a tanítás az egyes kategóriákban az
elérendő célokat.
Az olyan egyszerű
kérdések feltevésével, mint „Mi újat tanult a hallgató a témában?” vagy „Van-e
olyan kérdése, amire nem kapott választ?” nem csak, hogy bizonyíthatjuk,
mennyire hatásos volt a felkészítő előadásunk, hanem visszajelzést is kaphatunk
arról, mi az, ami még fejlesztésre vár a további előadásainkkal kapcsolatban.
Fontos tehát, hogy ne
csak a felhasználók, olvasók, hallgatók kérdezzenek jól, hanem a minőség
javításának érdekében a könyvtárosok is a megfelelő kérdéseket tegyék fel
munkájuk színvonalának ellenőrzése és javítása miatt is.
A cikk az alábbi url-en érhető el:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése