A művészek lehetőségei az Internet előtt és után

Probléma felvetés: vajon milyen volt a művészek lehetősége a megjelenésre a hálózat megjelenése előtt és után az utóbbi évtizedekben, valamint hogyan tudott tájékozódni és kapcsolatba kerülni az alkotóval az egyszeri rajongó az elektronikus média előtt és után. A témáról többszáz oldalas tanulmányban lehetne szólni, én itt, benyomásaimat, első gondolataimat igyekszem rögzíteni.

Az Internet előtt a közös munkára a levelezés, a kiállítások, a művésztelep valamint a nyomtatott anyagok (folyóiratok, katalógusok, albumok) szolgálhattak vagy teremthettek alkalmat. Mindez sok időbe és költségbe került. A kommunikáció a mai szemmel nehézkessége ellenére is maradandóbb kapcsolatokat eredményezett. Megvolt ellenben az a járulékos haszna, hogy megmaradtak például a levelezések, melyek a művek létrejöttét is bemutatták, valamint a kiadványok a dokumentálás révén tartósan tudtak tartalmat közvetíteni. A hazavihető anyagok a művészetszerető közönség számára pedig a személyességet adhatta. Ezek, az alkotásokat „kísérő” anyagok múzeumba kerülésével a kisebb vagy felfedezetlen művész számára is elhozhatta a halhatatlanságot.

Amikor megjelent az új közeg, a lehetőségek kiszélesedtek, a kezdeti primitív digitális technikák mára olyan szintre fejlődtek, hogy egyszerű kezelhetőség mellett jó minőséget produkálhatnak. A dolgok furcsasága, hogy az elektronikus világ múlandóbb a réginél. Az adathordozók és a formátumok viszonylag gyorsan avulnak. Ebből a szempontból megítélve a „hagyományos” módszereknek több pozitívum írható a számlájukra.

dr Máriás

Ellenben, hogy jót is mondjak az internet megjelenése utáni időszakról, ma például könnyebben kaphatunk hírt valakiről, és közvetlenebbé, de személytelenebbé is vált a kommunikáció. dr. Máriás képzőművész, zenész manapság egymás után tartja a kiállításokat és koncerteket, tele vele a sajtó. Számára a Facebook egy jó csatorna, hogy közelebb vigye műveit az emberekhez. Ami az egyik nap megjelenik nála, néhány nap után az internetes médiában látható viszont. Az egyszeri látogató pedig könnyen ki tudja fejezni tetszését vagy nemtetszését. Ám mindez stílus kérdése is, hiszen a dr. Máriás művészetének van egyfajta popartos vonulata. Hasonló beállítottságú művészeknél is pozitív hatása van és még fokozottabban érezhető különbség a régen és most között, ha külföldiekről szeretnénk információhoz jutni. Ez az internet előtt eléggé nehezen ment, mivel a nyomtatott sajtó „lassúságára” voltunk kárhoztatva. Manapság viszont például Banksy (nevezhetjük graffiti művésznek) dolgairól szinte azonnal tudomást szerezhetünk, elég csak követni a hivatalos csatornáit. Ellenben egyes művészek nem tartják eléggé komolynak a közösségi oldalakon való szereplést vagy a socialnetworking felhasználását művészetük terjesztésére. Kommersznek, szenzációhajhásznak és tartalom nélkülinek tartják.

BMZ

Az elektronikus média fejlődése nagyon gyors, öt év elég ahhoz, hogy egy platform elavuljon és a rajta tárolt tartalom se legyen elérhető. Földim, Baji Miklós Zoltán képzőművész szerint az internet előtt erősebb volt az alternatív törekvés, az underground izgalma. A net megjelenése könnyedebb, szórakoztató és magamutogató anyagok megjelenését is magával hozta. Most az értékre rátalálni igen nehéz és sok időbe kerül. A függetlensége a hálózatnak valamiféle rendezett formába kezd szorulni. BMZ munkái során aktívan alkalmazza a hálózat előnyeit, hiszen már 1995-ben volt netes projektje Skin@ukcion címmel. Természetesen a minőségi megjelenés a neten is sokba kerül, így a hazai művészek például pályázatok útján juthatnak olyan támogatáshoz, melyből régi adathordozókon lévő anyagokat tudnak majd elérhetővé tenni. A MOME Média Intézete kifejezetten erre szakosodott témakörökben képzi a jövő művészeit.

Ám van egy speciális jelenség, még az internet előttről, de már a számítógépek megjelenése után, a demoscene története. A régi 8bites rendszerek technikai korlátait feszegető technikai sport vagy művészet a 80-as években virágzott. A későbbi fejlődés tempója miatt viszont csaknem lehetetlenné vált a közegben alkotók számára. Ebbe a szcénában a videomegosztók hozták el a lustaság korát. Az fiatalabb generáció már nem tartotta fontosnak az ebben rejlő kihívást, inkább az elődök munkásságát nézték újra. Az úgy nevezett Partyk megfogyatkoztak, mivel könnyebbé vált az internet révén a kommunikáció az emberek között (nem kellett a posta és a személyes jelenlét egy találkozóhoz). A stagnálás után, mára úgy tűnik, hogy a nosztalgia visszahozza a terület nagyjait, és a széles közönség jobban megismerheti a szubkultúrát. Az új csapatok átlagéletkora magasabb, mint a harminc évvel ezelőtt indultaké. Kezdik felfedezni az új technológiák előnyeit, létrejött a demoscene világméretű adatbázisa, ahová minden alkotást fölvezetnek. Ennek köszönhetően kisebb vehemenciával újra elindult a fejlődés.

Conspiracy: Chaos Theory + az egyik legnépszerqbb magyar demo

A sajátos példa után, nézzük a kérdést az eredeti topic vonatkozásában. Lipták Pál a maga korában próbálta közelebb vinni a kortárs művészetet az emberekhez. A grafika könnyebben reprodukálható műfaj, így erre építette koncepcióját. A hagyományos utat újraértelmezve gondolkodott, például különféle füzetekkel, apró nyomtatványokkal és könyvekkel, kis szériás nyomatokkal kísérletezett, vagy különleges kötési technikákat esetleg papírokat használt fel munkájához. Saját keretein belül volt újító, de megmaradt a papír tisztelőjének. Ennek egyik eredményeként megszületett anyagokról saját blogomban teszek kísérletet a bemutatásra.