Az adatbázis elkészítéséhez elsősorban az Iparművészeti Múzeum által felépített rendszert tartom célravezetőnek. Igaz, a tartalom nem ugyanaz, mégis felépíthető az adott muzeális gyűjteményre. Ahogyan az Iparművészeti múzeum egy-egy menüpont alatt tárgyalja a bútorokat, kerámia- és üvegtárgyakat, ötvösmunkákat, stb, úgy csoportosítható a TMJV József Attila Könyvtár Muzeális állománya dokumentumtípusonként.
A helyi muzeális gyűjtemény jórészt 18. századi, tehát főként a gerince díszített, elő- és háttáblája keveset árul el. Éppen eztért a fotózás módja: nyitott első tábla és gerinc egyszerre fotózva - ebben a Ráday-könyvtár 18. századi kötéseinek katalógusa által felállított gyakorlatát követve. Ahogyan az említett gyűjteményben, úgy itt is, kiemelve egy kizárólag a gerincet tartalmazó nagyított, görgethető fotó.
Az adott
dokumentum oldalának felépítésében szintén az Iparművészeti Múzeum gyakorlatát
követném. A bibliográfiai adatok nem szabványos formában kerülnek az
adatbázisba, hiszen a könyvtárosok számára értelmezhető adatcsoportok és
adatelemek a szélesebb felhasználók számára nehezen azonosíthatók. Leltári
szám; Alkotó; Gyár / Műhely stb. tökéletesen egyértelmű, egy rövidített
leírásnak megfelelő – minden fontos adat szerepel, emellett olyan információk
is megjelennek, mint: Jelzés; Anyag; Technika, Méret – régikönyves,
könyvkötéstörténeti szempontból fontosak lehetnek a kutatók számára. További
fotókat is közöl a műről, valamint hosszabb-rövivedebb ismertető, és irodalom
egészíti ki az alapadatokat, ami lényegesen egyszerűbbé teszi a kutatást.
Ami az
elképzelhető legjobb az oldalon, a „címkézés”, azaz könyvtáros szaknyelven a
tárgyszavazás. Bármelyik színessel szedett adat tulajdonképpen egy link, ami
elvezet sok-sok ugyanazon ismérvvel rendelkező további kötethez. Mindez
kiaknázásra váró aranybánya lehet a kutatók számára.
Ahogyan az
említett gyűjtemény oldalán, úgy jelen adatbázisban is létrehozhatók tematikus gyűjtemények.
Csokorba szedhetők akár a Siegler-testvérek kölcsönkönyvtárának, akár a
Pálffyak könyvtárának darabjai, vagy vizsgálhatnánk egy bugyorban a fésűmárvány
technikával készült kötéseket, esetleg a Wéber Simon Péter komáromi nyomdász
betűivel szedett alkotásokat. A digitális technika, és egy megfelelően
megszerkesztett adatbázis több olyan szignifikáns egyezőségre irányíthatja rá a
figyelmet; amelyeket még senki sem vett észre, és olyanokra amiket a papír
alapú, időbeli és térbeli távolságokat nehezen leküzdő, időigényes
hangyaszorgalommal lehetett csak felismerni, összefüggésbe hozni.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése