Területi rétegződés tekintetében a mai napig ismerünk
országra, regionális területre vagy kis népcsoportra jellemző süteményeket, melyek
tükrözik azok jellegzetességeit. Az európai cukrászat alapjait Franciaország
tette le, de az ő ötleteik leginkább a Távol-Keletről származnak, így
megfigyelhető egyfajta átfedés is a kezdeti időkben. Inspirálták egymást,
ötleteket adtak, melyeket jobb technikai felszereléssel és képzettebb munkaerővel
rendelkező társaik átalakítottak. Ez jellemző ma is, viszont ma ehhez nincsen
szükség több száz vagy éppen ezer kilométert utazni, hiszen az internetről
bármit könnyen elérhetünk. Az angoloknál is szerepet kaptak az aszalt
gyümölcsök és a távol-keleti fűszerek, melyeket utazásaik során szereztek be.
Ma már egy-egy egzotikusabb hozzávaló vagy alapanyag beszerzéséhez sincsen
szükség hosszú út megtételére, hiszen a szuper-és hipermarketek polcain
általában megtalálhatóak vagy ha mégsem, akadnak kifejezetten egy-egy területre
szakosodott boltok is.
Már az ókortól kezdődően jelen vannak a kifejezetten sütésre
és főzésre alkalmazott személyek, akik finomságokat készítettek uralkodó vagy
arisztokrata családoknak. Ez a későbbi időkben is jelen volt, majd kialakult
annak szokása, hogy egy-egy híres személyről nevezték el új találmányát vagy
kedvencét, legyen az sütemény vagy bármilyen más étel. Jellemző volt még
emellett magáról a készítőről is elnevezni az elkészült művet. Ezek segítettek
abban, ha nem maradt fenn írásban, akkor megbecsülhessük keletkezési idejét.
Példaként említhetném a mindenki által jól ismert Dobostortát (így Dobos József
nevéhez fűződök az első vajkrémes torta receptje) vagy az Eszterházy szeletet,
mely a nemes családról kapta a nevét. Emellett több sütemény a véletlennek
köszönheti létezését.
Magyarországon az első cukrászdák és kávéházak a 18.
században jelenték meg, majd számuk fokozatosan emelkedett. Az első
cukorsüteményes, aki polgárjogot kapott Hossmann Károly volt, akihez később még
több személy csatlakozott, ez mutatja, hogy volt kereslet az édességek iránt az
1700-as években. Magát a cukrász valamint a cukrászat szót először az
1830-35-ös években használták. Fontos forrásnak számítottak ezek
megállapításában a fennmaradt folyóiratcikkek és az adóösszeírások is. Az
iparosodás segített ennek az ágnak is nagyüzemmé válni és nagyobb tömegeket
elérni.
A rendszerváltás után kinyílt a piac, többféle-és fajta termék
állt az emberek rendelkezésére, melyekből kedvükre válogathattak. Ez új
receptek megjelenését is jelentette és közelebb hozta egymáshoz az embereket.
Lehetőségük nyílt nyugati országok receptjeinek, különlegességeinek
kipróbálásra és akár magyarosítására is.
Az internet megjelenésével pedig bármilyen ország, bármilyen
nyelvű receptjei az emberek rendelkezésére állnak. Ma különösen népszerűek a gasztroblogok és sok hobbi cukrász osztja meg elkészült süteményei receptjeit
és képeit is a weben. Emellett több weboldal kifejezetten erre építve hoz létre
olyan tartalomszolgáltatókat, ahol amatőr cukrászok oszthatják meg tematikusan
felépített rendszerben receptjeiket. A hagyományos szféra tekintetében is több
a süteményekkel foglalkozó magazin és újság, mint régebben. Léteznek olcsóbb és
drágább fajták is. A drágábbakban általában profi cukrászok publikálnak, az
olcsóbbakban lehetősége nyílik bárkinek megjelentetni receptjeit annak postai
vagy elektronikus úton történő beküldésével.
Összességében elmondható, hogy ma különösen népszerű ez az
iparág, köszönhetően az online felületnek és a szabad publikálás lehetőségének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése