Információ a szelek szárnyán

Kezdetben a repülés egyértelműen motor nélküli siklást jelentett. Ennek egyik úttörője Otto Lillienthal volt, aki 1891-es, első sikeres potsdami felszállása után hamarosan már kontrollált vitorlázórepülésre is képes volt a maga építette madárszárnyszerű repülőgéppel.
flyingmachines.org/lilthl.html
Ez idő tájt nagyon kevesen tudhattak első próbálkozásairól, az ember által végrehajtott repülésekről, gyakorlatilag csak azok, akik jelen voltak ezeken a kísérleteken, és végigdrukkolták ezeket a felszállásokat és földet éréseket. Ők vitték hírét akkoriban fővárosszerte, majd az egész országban és Európában, meg talán a korabeli posta, amikor az általuk megírt beszámoló leveleket célba juttatta.

Tipikusan európai sport a vitorlázórepülés, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az amerikai Wright testvérek 1905-ös első repülése már motoros géppel történt, és aztán folyamatosan ezt fejlesztették, a siklórepülést kicsit elfelejtve.
Természetesen azért Európán kívül is rengeteg helyszín van a világon, ahol dívik ez a sport, például azért, mert nagyszerű az időjárás az év nagy részében. Ilyen például az afrikai Namíbia, Dél-Afrikai Köztársaság, ahol számos magyar rekord is született,vagy az Alpok "tükörképhegységét" is magába foglaló Új-Zéland, Ausztrália, az amerikai kontinensen pedig Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, illetve a déli tájakon Chile és Argentína.

Magyarországi fejlődésében a 20. század első felében nagy szerepe volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek, amely a hármashatárhegyi füves reptéren működött.
http://harmashatarhegy.hupont.hu/33/msre
Nagy koponyák, nagyszerű sportemberek és kreatív tervezők munkálkodtak itt hosszú ideig; az egyesület tagjai saját tervezésű-építésű gépeikkel repültek, közülük egyiküknek sikerült 1936-ban a vitorlázórepülést olimpiai sportággá minősíttetnie, ezzel is növelve annak ismertségét.

A szocializmus alatt a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) karolta fel ezt a kevéssé ismert sportot. Országosan népszerűsítették, eljutottak a középiskolákba, és szabályos toborzásokat tartottak, elmesélve, hogy milyen szép is a pilótaélet. Minden nyáron táborokat tartottak a vitorlázó reptereken, ahol nem csupán kiváló oktatásban részesítették a fiatalokat, hanem tartalmas programokat biztosítottak számukra, megtanítva, hogyan kell közösségben élni, és, hogy minden nagyszerű teljesítmény alapja a szorgalmas munka. Nem mellékesen a nyári hónapokra levették a szülők válláról a gyerekek értelmes elfoglalásának gondját. Nem is volt jellemző ezekre a pilóta jelöltekre az "elkallódás".
Temérdek vitorlázógép, csőrlési és vontatási lehetőség, és szinte minden szükséges feltétel rendelkezésre állt akkoriban államilag finanszírozva. Erről az időszakról szól a Kétszer kettő néha öt című - nem mellesleg romantikus - film is. Érdemes megnézni!

Ma sem a legismertebb sportok közé tartozik a vitorlázórepüés, de a levegőből készült gyönyörű felvételek, a gyors közzétételi lehetőségek a közösségi médiában mindenképpen sokat változtattak ezen. Most is elsősorban az érintettek érdeklődnek a sportág hírei iránt, de kinek ne tetszene például egy olyan koncertfelvétel, amin Celine Dion és Garou énekel, a háttérképek pedig vontatást és vitorlázógépet ábrázolnak?
celine dion garou sous le venthttps://www.youtube.com/watch?v=PCuJguybz5Y