A Kiscelli Múzeum virtuális építészeti
leletmentő projektje a múzeum legújabb kezdeményezése, amely a főváros eltűnő
építészeti örökségének digitális dokumentálására és megőrzésére irányul. A
projekt célja, hogy a múzeum hagyományos gyűjteményeit kiegészítse egy modern,
virtuális fotódokumentációval, amely szélesebb közönség számára is elérhetővé
teszi Budapest építészeti emlékeit.
Megnevezés:
Kiscelli Múzeum Virtuális Leletmentés
A gyűjtemény
nyitólapjának URL-je: http://kiscellimuzeum.hu/virtualis_leletmentes
A gyűjtemény fenntartója: Kiscelli Múzeum
A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Budapest IX. kerületének történetével foglalkozó, civil alapítású gyűjteménye, amelyet a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület üzemeltet. A gyűjteményt 1997-ben alapították. Célja Ferencváros épített és szellemi örökségének, valamint történetének dokumentálása, illetve megőrzése. A Gyűjtemény a Belső-Ferencvárosban, a Ráday és az Erkel utca sarkán található.
A gyűjtemény honlapja: https://ferencvaroskalauz.hu/fooldal/
A gyűjtemény (és egyesület) facebookos megjelenésének honlapja: https://www.facebook.com/ferencvaroskalauz/
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény képeslap-gyűjteménye egy különleges kulturális kincs, amely Budapest XII. kerületének történelmét és vizuális örökségét dokumentálja. Ez a gyűjtemény a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával jött létre, és azóta is folyamatosan bővül helyi lakosok és gyűjtők felajánlásainak köszönhetően.
Megnevezés: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény
A gyűjtemény nyitólapjának URL-je: https://helytortenetigyujtemeny.hu/kepeslap-gyujtemeny
A képeslapgyűjtemény URL-je: https://hegytortenet.hu
A gyűjtemény fenntartója: MOM Kulturális Nonprofit Kft.
A ceglédi Kossuth Múzeum Facebook-oldala egy kulturális értéket közvetítő valamint kommunikációs közösségi felület, amely elsődleges célja, hogy hírt adjon a múzeum kiállításairól, eseményeiről, valamint bepillantást enged a gazdag gyűjteménybe, egy-egy különleges darab bemutatásával. Az oldal fontos eszköze az intézménynek a helyi és távolabbi közönség elérésében.
A
gyűjtemény honlapja: http://www.kossuthmuzeum.hu
A
Facebook profil létrehozásának dátuma: 2012. november 22.
Követők
száma: 1.9 E
Kedvelések
száma: 1,8 E
Ajánlások:
29 – 92 % ajánlja
Néhány nagy múltra visszatekintő, és a zenei kiadók világában megkerülhetetlen cég emblémájának, és rövid történetének bemutatása: a kiválasztott kiadók közül most a német Schott, a francia Enoch & Cie, és az olasz Ricordi kiadót nézhető meg.
Hattérkutatás - a téma megközelítése, felépítése
Kezdetnek a témára vonatkozó információkat szükséges összegyűjteni. Ebben az esetben a keresőszavakkal a témára vonatkozó keresések nem vezettek eredményre, így a már eddig ismert zeneműkiadók honlapját felkeresve sikerült információt találni a cég történetéről, egyéni emblémájukról, vagy csak névjegyükről. Van olyan kiadó, aki nem használ külön emblémát, jelzést a kiadványiban. Egyes kották esetében a borító, illetve a címoldal egyéni mintázata is jelentheti a kiadóra vonatkozó sajátos, jellegzetes megjelenést.
A téma felvetése
A zene, illetve a kották iránt mélyebben érdeklődők, vagy azokkal rendszeresen foglalkozók számára is érdeklődésre tarthat számot a kiadott kották vizuális megjelenéséhez is hozzájáruló kiadói emblémák, logók, illetve betűtípusok tanulmányozása. Már a hangjegyek kézzel írt lejegyzése, később pedig a nyomtatott kotta terjesztése még inkább egyértelműen kialakította az igényt a zeneműkiadókban is egy egyedi, csak az adott kiadóra jellemző embléma, vagy logó kizárólagos használatára. Történeti szempontú megközelítésben az is a kutatás részét képezi, hogy miért pont az lett az adott kiadót jellemző forma, betűtípus vagy stílusjegy.
Úgy mint a csak könyveket kiadók esetében, a zeneművek szempontjából is fontos, hogy beazonosítható legyen a kiadó. A témával kapcsolatban nem sok kutatást lehet találni, ezért vetődött fel a gondolat, hogy érdemes lenne összegyűjteni a meglévő információkat. A téma kibővítéseként nem kizárólag a kottakiadók emblémáit, hanem minden a kottaképhez tartozó ikonográfia jel, ikon, vagy szimbólum az elemzés tárgyát képezheti.
A cél az, hogy az olvasók a nyomtatott zenei dokumentumokkal, kiadott kottákkal kapcsolatos kutatások során információkat kapjanak magyar és külföldi vonatkozású kiadók vizuális megjelenéséről és történetéről.
A terv, lehetőség szerint egy helyen összegyűjteni, valamilyen szempontrendszer alapján a zenei kiadókat, bemutatni azokat, és képet kapni a működésükről.
Mindazok számára érdekes lehet egy ilyen témájú blog, akik ismereteket szereznének ezzel a témával kapcsolatban.
Recenzió
Eredeti cím: Un écosystème numérique au service du patrimoine théâtral d’Ancien Régime Le programme des registres de la Comédie-Française
Szerzők: Charlie Granger, Sarah Harvey, Tiphaine Karsenti
Megjelent: In Situ [En ligne], 53 | 2024, mis en ligne le 27 juin 2024
URL: https://journals.openedition.org/insitu/41435
Kulcsszavak: archívumok, Comédie-Française, digitális bölcsészettudomány, adatbázisok, számviteli nyilvántartások, adminisztratív iratok, kutatás-alkotás
A kiegyezést követő években lejátszódó társadalmi változások és gazdasági fellendülés hatására Cegléd mezővárosa soha nem látott átalakuláson ment keresztül. A nagygazdák, a megerősödő parasztpolgári rétegbe tartozók, kereskedők, iparosok képviselői voltak a társasági élet irányítói, a divat meghatározói. A kőszobrászati és díszüveges munkákat általában Budapestről rendelték meg, de a homlokzati stukkó- és kerámiadíszek már általában helyi gyártók termékei voltak. A középületeken előszeretettel alkalmazott Zsolnay-kerámiát megfizetni nem tudó építtetők igényeit helyi művészek szolgálták ki. Cegléden Faragó Lajos üzeme gyártott szebbnél-szebb épületkerámiákat.
Faragó 1889-ben nyitotta meg szobrászati műtermét, amit az évek során folyamatosan bővített. Az 1890-es évek végére már négy telek összekapcsolásával működtette telephelyét. „Kirakat mintatárat” hozott létre, miután 1891-ben iparengedélyt kapott cserépkályhák gyártására is. Kettő fatüzelésű kemencében égette terrakotta szobrait, mázas dísztárgyait, homlokzati kerámiadíszeit.
Az 1890-es évek derekán az Alföldön megjelenő szecesszió kettős értelemben volt újszerű: új korstílus volt, és szakított az építészettörténet újra-felfedezésében. Erre vezethető vissza többek között a stílus francia és angol elnevezése, az art nouveau (új művészet) és a szecesszió elnevezés (kivonulás) is. A szecesszió időszaka mindössze az első világháborút megelőző két évtizedre korlátozódott, az Alföld szecessziója mégis jelentős, sőt számos kimondottan szecessziós várost is találunk (Kecskemét, Szeged, Szabadka, Nagyvárad).
Nem csak, hogy jelen volt ez a stílus a térségben, de a témával foglalkozó szakirodalomban felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyenesen „alföldi szecesszióról”? Az építészettörténeti írás több esetben elismeri az országon belüli különböző szecesszióvariánsok létezését. Az alföldi régió sajátos századfordulós architektúráját elsőként Keserü Katalin művészettörténész különböztette meg, „virágos stílusként” jellemezve azt.
Recenzió
A cikk először meghatározza, hogy mi minősül „különleges gyűjteménynek” és „digitális archívumi gyűjteménynek”. Bemutatja a helyettesítő elsődleges források fejlődését a mikrofilmtől az online adatbázisokon át a nyílt hozzáférésű forrásokig. Ezután a digitális archívumi gyűjtemények kezelésével és használatával kapcsolatos szakirodalmat elemzi, valamint kontextust ad a Maynooth Egyetem digitális forrásairól. A fakultás tagjaival folytatott konzultáció eredményei azt mutatják, hogy bár értékelik ezen forrásokat, főként helyettesítő eszközként tekintenek rájuk. A cikk a gyűjteményfejlesztés jövőjére vonatkozó következtetésekkel zárul.
A tanulmány átfogó képet nyújt a digitális elsődleges források hozzáférhetőségének és használatának helyzetéről, különös tekintettel a Maynooth Egyetem példájára. Az elemzés alapját egy kutatás képezi, amely az egyetem oktatóinak és kutatóinak véleményét vizsgálja a digitális források szerepéről a kutatásban és oktatásban, különösen a COVID-19-járvány által előidézett korlátozások idején. Az alábbiakban a tanulmány legfontosabb témáit tárgyalom, elemezve az egyes megállapításokat.
Megnevezés: Zenetörténeti Múzeum - MúzeumDigitár
A gyűjtemény nyitóoldala: https://zti.hu/hu/muzeum
A múzeum digitális gyűjteménye jelenleg itt érhető el:
MúzeumDigitár https://hu.museum-digital.org
Fenntartó: HUN-REN BTK ZTI
A gyűjtemény rövid története, leírása
A Zenetörténeti Múzeum 1984-ben költözött a mai helyére, a Budai Várban található, eredetileg 1769-ban elkészült Erdődy palotába. Az épületet 1912-ben báró Hatvany-Deutsch Lajos vásárolta meg és neobarokk stílusban átépíttette. 1945-1969 között az Erdődy-Hatvany palotában iskola működött, majd a Fővárosi Tanács 1969-ben az épületet átadta az MTA Zenetudományi Intézetnek.
Az elemzés tárgya az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a közösségi médiában, ezen belül is a facebookon való megjelenése, az utóbbi 3 hónap alapján.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a számos közösségi média lehetőség közül a facebook felületét használja leginkább. Igyekszik bemutatni az intézmény tevékenységét, gyűjteményeit, a kulturális szférában betöltött szerepének megfelelően.
Az OSZMI facebook oldalának elérhetősége: https://www.facebook.com/oszmibp
