A feldolgozott tanulmány: Dollar, Daniel, Kosokoff, Jeff and Tudesco, Sarah: The Collection Is the Network: Collection, Collaboration, and Cooperation at Network Scale
Forrás: Transactions of the American Philosophical Society 110, no. 3 (2022)
Elérhető: https://www.jstor.org/stable/45420509
Kulcsszavak: egyetemi könyvtár, hálózatok, digitalizálás, gépi tanulás, analóg gyűjtemények, digitális gyűjtemények
A szerzők
Dollar, Daniel: Yale Library, Associate University Librarian for Scholarly Resources (tudományos forrásokért felelős egyetemi könyvtáros)
Tudesco, Sarah: Yale Library, Librarian (könyvtáros)
Kosokoff, Jeff: Duke University Libraries, Assistant University Librarian (könyvtáros- asszisztens)
 |
| Yale University Library, forrás ld. itt |
Bevezetés
Daniel Dollar, Jeff Kosokoff és Sarah Tudesco közös tanulmánya az egyetemi könyvtárak jövőbeni együttműködésének módjait vizsgálja, különös tekintettel a hálózatépítésben rejlő lehetőségekre. Elképzelésük szerint a jövő közös egyetemi könyvtári hálózata gépi tanulással működtetett rendszer lenne, ahol a felhasználók azokat a dokumentumokat kapnák meg, amelyeket szeretnének, amikor szeretnék, és amilyen formátumban szeretnék. A közösen épített rendszer a speciális és egyedi kutatási igényeket egyaránt kiszolgálná, és emellett a könyvtárak digitális és analóg rendszereit is összekötné. A szerzők víziója szerint a dokumentumok elérése a jövőben már független lesz attól, hogy azok a helyi intézmény tulajdonában vannak-e, vagy sem, a szabadon elérhetővé tett anyagokat egyaránt lehet majd kölcsönözi és digitális formátumban kikérni is.
Analóg gyűjteményekből 21. századi digitális kollekciók
Az egyetemi könyvtárak a 21. században lassan nagy, komplex szervezetekké fejlődtek, kiszolgálva a tudományos közösségeket. A jelentősebb könyvgyűjtemények korábban csak nyomtatott formában tudták anyagaikat az olvasók rendelkezésre bocsájtani, és ezeket a sérülékenynek tartott állományokat védték is, limitálva azok kölcsönözhetőségét. A legújabb kor kutatóinak az információhoz való gyors és zavartalan hozzáférési igénye azonban átalakította ezeknek az intézményeknek a szolgáltatásait. Ennek fő jellemzője, hogy egyre több történeti és kurrens nyomtatott anyagot tettek online is elérhetővé, többek között folyóiratokat, monográfiákat, képeket és levéltári anyagokat. A kézzel fogható példányok jelentősége pedig ezzel párhuzamosan csökkent, hiszen ezekre erősen csökkent az igény.
A kutatók publikációs kényszere, és ezzel együtt teljesítménye napjainkban megnövekedett, egyre több információra van szükség, melynek eléréséhez ma már nélkülözhetetlen az Internet. A tudományos kutatókönyvtárak már a világháló megjelenése előtt belátták, hogy egyikük sem képes összegyűjteni az összes dokumentumot, az enciklopédikus gyűjtés nem lehetséges. Ehelyett inkább elkezdtek hálózatokban gondolkodni, és arra koncentrálni, hogy kutatóiknak biztosítsák a hozzáférést a globális kutatási gyűjteményekhez. A helyben elérhető dokumentumok helyett a szolgáltatások kerültek előtérbe. Az egyetemi könyvtárak szolgáltatásai a 21. században átalakultak, és feladatukká vált a nyitottabb tudományos kommunikáció elősegítése és támogatása is. Ezt az új szerepet gyűjteményeik fejlesztésével és szabadon hozzáférhetővé tételével igyekeznek betölteni. Ma már arra törekszenek, hogy a globális közösség számára széles körű hozzáférést biztosítsanak az intézményi szinten előállított tudományos eredményekhez és digitális objektumokhoz.
Új könyvtári szolgáltatások, a dokumentumok megosztása, közös gyűjtemények
A kiadók napjainkban még jórészt nyomtatott formában terjesztik a megjelent szakirodalmat, melynek egyik fontos piacát a nagy tudományos könyvtárak jelentik. Az újonnan kiadott dokumentumok beszerzése még napjainkban is folyamatos, melyek egyre több és több helyet igényelnek a könyvtári épületekben. A selejtezés általában nem oldja meg a helyhiányt, ráadásul az új szolgáltatások is teret igényelnek. A könyvtár már közösségi tér, ahol a kutatók tanulnak, dolgoznak, projekteket készítenek, és itt zajlik a kutatástámogatás is. Helyet igényelnek továbbá a reprográfiai szolgáltatásokhoz szükséges technikai eszközök, és az olvasótermek is, ahol a fizikai állományt lehet böngészni.
A helyhiány megoldásában a különböző raktárak és tárolókönyvtárak szerepe jelentőssé vált, mert itt van lehetőség a ritkán használt dokumentumok tárolására. Ezeknek az építése és fenntartása azonban jelentős befektetést igényel, ezért kisebb intézmények nem is engedhetik meg maguknak. A nagyobbak is összefognak, és közös tárolókomplexumokat építenek. Erre példa lehet a ReCAP (Research Collections and Preservation Consortium), melyet a Princeton, a New York-i Közkönyvtár és a Columbia közösen működtet. Nemrégiben csatlakozott hozzájuk a Harvard is, mely saját tárolóhelyeit már kinőtte.
Az észak-amerikai (amerikai és kanadai) könyvtárak állományadatai alapján össze lehet állítani egy nagy közös bibliográfiát a térségről, az összes elérhető kiadvány listájával. Lavoie, Malpas és Shipengrover 2012-ben térképes ábrát is készített az egyes körzetekben elérhető publikációkról, melyet Lavoie 2018-ban frissített. Ha megnézzük az egyes könyvtárak gyűjteményét, akkor megállapítható, hogy egyik sem rendelkezik az összes elérhető kiadvánnyal, még a legnagyobb regionális nagyvárosi térség, a Bos-Wash (Boston-New York-Washington megarégió) sem. Ők ugyanis a teljes hálózaton belüli összes kiadvány kevesebb mint kétharmadát tudhatják magukénak. Mivel az összes kiadvány szétszórva található, érdemes törekedni a meglévő dokumentumok megosztására.
A kollektív bibliográfiai diverzitás megőrzése és fenntartása érdekében tehát megjelentek a "shared print" programok. Az ezekben részt vevő intézmények különböző folyóiratcímek példányait osztják meg egymással, és teszik elérhetővé egy nagy közös hálózatban, melyből a digitalizált példányok kinyomtathatóak. Ezzel egy nagy és változatos közös gyűjteményt építenek, mely bárhol elérhető, és hosszútávú megőrzése is biztosított. Nem mellékes az sem, hogy csökkennek az egyes intézmények beszerzési és tárolási költségei is. A meglévő gyűjteményeket egyesítő közös projektek mellett az intézmények folyamatosan dolgoznak más együttműködési lehetőségeken is. A több nagy egyetemi könyvtár részvételével működő Big Ten's Big Collection például a könyvtári rendszer egészére kiterjedő együttműködés, melynek célja a nagy gyűjtemények széleskörű koordinálása.
Helyi igények és hálózatok, osztott katalógusok és könyvtárközi kölcsönzés
Fontos kiemelni, hogy az együttműködési törekvések mellett a könyvtáraknak továbbra is feladata a helyi igények kiszolgálása, a közösségi kérések teljesítése, valamint az elsődleges forrásanyagok gyors beszerzése. A helyi igények kielégítése érdekében az intézmények egyre többször alkamazzák a közös hálózatokat, melyek valójában több könyvtár közös, kollektív gyűjteményének tekinthetőek. Ezeket maguk a felhasználók is eredményesen használhatják az egyre hatékonyabbá váló keresők segítségével. Különösen a forrásmegosztó programok és hálózatok népszerűek körükben, melyeken keresztül egyre több anyagot kölcsönöznek.
A forrásmegosztás, valamint a szabadon hozzáférhető források szempontjából egyaránt fontosak az osztott katalógusok és a könyvtárközi kölcsönzés. Ismert és jól működő nagy közös katalógusok például a Triangle Research Libraries Network (Duke, UNC-Chapel Hill, North Carolina Central University és North Carolina State University), a Five College Consortium (Amherst, Hampshire, Mount Holyoke, Smith és University of Massachusetts), vagy a Big Ten Academic Alliance Libraries UBorrow stb. A könyvtárközi kölcsönzésnél a kölcsönzések gyorsabb és pontosabb teljesítése válik egyre fontosabbá. Itt is a hálózatiság és több intézmény együtműködése segítheti a célok elérését. Az Ivy Plus Libraries Confederation által használt BorrowDirects rendszer például a dokumentumok valós idejű elérhetőségét mutatja. Ezáltal az olvasó a könyveket néhány hét helyett néhány napon belül megkaphatja.
Digitalizálás, a jövő új technológiái
A földrajzi távolság legyőzésére ennél még hatékonyabb eszköz a digitalizálás, és a digitalizált dokumentumok megosztása. A "scan-and-deliver" szolgáltatások lényege az, hogy a könyvtárak saját anyagaikat szkennelik be a felhasználóknak, melyeket a hálózatokon keresztül nagy távolságra is eljuttathatnak hozzájuk, így biztosítva hozzáférést helyi gyűjteményeikhez. A digitális és az ún. born-digital (azaz eleve elektronikus formában készült, nyomtatott előzménnyel nem rendelkező) dokumentumok új, megoldásra váró problémákat is felvetnek, mint például a szerzői jog vagy a licencelés kérdése. A digitális gyűjtemények megosztására jó példa a HathiTrust Digital Library, mely napjainkban több millió digitalizált kötethez biztosít hozzáférést. Ez a nagy digitális gyűjtemény a Big Ten Academic Alliance és a Kaliforniai Egyetem könyvtári rendszerének együttműködésével indult 2008-ban, ma pedig már több mint 180 tudományos könyvtárat tömörít.
A jövőben az elektronikus információs környezet folyamatos változása várható, melyben a jogi feltételek, a forrásmegosztás és a dokumentumszolgáltatás remélhetőleg javulni fog. Ugyanakkor fontos lesz a régebbi médiaformátumok megőrzése és hozzáférésének biztosítása is. A könyvtárak olyan új technológiákat fognak felhasználni, mint a gépi tanulás, és hálózatokon alapuló együttműködésre fognak törekedni. Azon fognak dolgozni, hogy olvasóik a nyomtatott és digitális anyagaikhoz bármikor és bármilyen formátumban hozzáférhessenek. A könyvtárosok és a tudósok együtt fognak dolgozni, miközben alkalmazkodnak az új formátumokhoz, új hálózatokhoz és új eszközökhöz.
Befejezés
Ebben a tanulmányban az észak-amerikai tudományos könyvtárak jelenlegi együttműködi törekvéseit és a jövőben rejlő lehetőségeket ismerhettük meg. A változások középpontjában az új technológiák, a hálózatépítés, a korlátlan hozzáférés lehetősége, és a kutatók egyéni igényeinek figyelembevétele áll. A forrásmegosztás még inkább előtérbe kerül majd, és a megosztott gyűjtemények a helyi kollekcióktól független hozzáférést biztosítanak a tudósoknak mindenféle könyvtári anyaghoz.
A jelenben már megfigyelhető tendencia, hogy a fizikai gyűjtemények iránti igény csökken, a dokumentumkölcsönzés és megőrzés pedig egyaránt digitális utakra terelődik. Egyre több és több forrás válik szabadon elérhetővé, ahogyan az egyes (tudományos) intézmények online hozzáférhetővé teszik anyagaikat, és hálózatokat hoznak létre. Ezeket a hálózatokat a helyi igények kielégítésére is lehet használni, mégpedig az osztott katalógusok és a könyvtárközi kölcsönzés előnyeivel kiegészítve. A jövő könyvtári szolgáltatásaiban még kevésbé számítanak majd a földrajzi távolságok, és a régi technológiával készült dokumentumok elérése is biztosított lesz. Mindezt a digitalizálás, a "born digital" dokumentumok és a jövő új technológiái teszik majd lehetővé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése