Recenzió
Zene, műfajok és közösségek
az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában
Szerkesztette Tófalvy Tamás, Kacsuk Zoltán és Vályi Gábor
A szerkesztőkről:
Tófalvy Tamás: kultúrakutató, kommunikációs szakújságíró, szerkesztő. A BME GTK Kommunikáció és Médiatudomány mesterképzésének vendégoktatója, az egyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének PhD-hallgatója, az IASPM magyar tagozatának elnöke. Korábban a párizsi Institut Nicod (ENS-EHESS-CNRS) PhD-hallgatója volt, részt vett az UQAM és a CEU posztgraduális kurzusain is, tanított a PTE BTK-n is, több hazai és nemzetközi konferencia előadója volt. Tanulmányai, esszéi, kritikái eddig többek között az Annals of the New York Academy of Sciences, a Replika, a BUKSZ, a Magyar Pszichológiai Szemle, a Literatura, a Helikon, az Információs Társadalom, az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs hasábjain, valamint tanulmánykötetekben jelentek meg. Kutatásai mellett kommunikációs és médiaszakmai újságíróként, szerkesztőként dolgozik, több száz szakcikke jelent meg eddig.
Kacsuk Zoltán: a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének Szociológia Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Továbbá egyetemi tanársegéd a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék Média Oktatási és Kutató Központjában. 2003- ban végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem szociológus– közgazdász szakán. Négy éven keresztül volt a Társadalomelméleti Kollégium tagja. Korábban a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Négy évig részt vett a Replika című folyóirat szerkesztésében, jelenleg az EastBound című online folyóirat szerkesztője. Egyik fő érdeklődési területe az ifjúsági szubkultúrák világa.
Vályi Gábor: kultúrakutató és DJ. A BME GTK adjunktusaként a rögzített zene kultúrtörténetéről, szubkulturális gazdaságokról tanít. Doktori fokozatát a londoni Goldsmiths College (University of London) Szociológia Tanszékén szerezte meg; disszertációját lemezgyűjtők egy transznacionális közösségének működéséről írta. Amikor nem a könyvek és a billentyűzet fölött görnyed, poros pincékben, vidéki garázsokban és reménytelen bolhapiacokon turkál a lemezek között. Kis hazánk és a nagyvilág számos jelentéktelen településének szinte nem is létező becsületvesztői mellett megjárta lemeztáskáival New York, London, Párizs, Berlin és Szarajevó ismert klubjait is. Ha hagyják, hip hop, funk, afro-latin, jazz, techno vagy pszichedelikus rock lemezekkel égeti porig az erősítőket.
A kötet közérthető módon, társadalomtudományos alapossággal, próbálja leírni és elemezni az új média térhódítását, az átalakuló zeneipart és zenei közösséget, ezek dinamikáit, működését, a zenei trendeket. A kötet több tanulmányt ölel fel, melyek négy nagy egységre tagolónak, amelyek a következők: Zene, internet, közösségek; Színterek, történetek, életstílusok; Populáris és extrém kultúrák, ideológiák; Média, fogyasztás, közösség.
A tanulmányokról pár szó:
A szerzők főleg az online közösségi média térhódításával foglalkoznak. Rámutatnak arra, hogy hirtelen, pár év alatt alakult ki ez a fajta média és milyen lehetőségek rejlenek benne.
Elemzik a myspace, a youtube térhódítását, azt, hogy bizonyos zenekarok elérhetővé teszik honlapjukon a lemezeiket és milyen virtuális színterek alakultak ki az idők folyamán. A tanulmányok szociológiai és társadalomtudományos szempontból megírt, komoly gondolatokat tartalmazó művek, melyek komoly kutatásokon alapulnak.
Olvashatunk a „lemeztúrásról” vagy egy liverpooli zenekar myspace oldalának elemzéséről, online, offline eseményekről, a rajongók kommentárjairól. Említésre kerül a Web 2.0 térhódítása, a számítógépes hanggenerálás és számos érdekes fogalom. Azonnal egy másik világba csöppenünk és a jazz zenével foglalkozó tanulmányba botlunk, amely a magyar jazz történetébe mélyed bele az 1950-es évek környékén és ennek politikai vonatkozásait is bemutatja, majd hirtelen a kolozsvári elektronikus zene világának 10 évét követhetjük végig tudományos vizsgálaton keresztül.
A következő tanulmány a Csehországi goa trance és psytrance műfajt és az ezekhez kapcsolódó drogokkal átitatott partykat mutatja be és elemzi. Majd olvashatunk a punk, rock, easyriders motoros stílusról és az ehhez kapcsolódó zenei kultúráról és történetéről, majd ennek a szubkultúrának a magyarországi vonatkozásairól, egy „motoros banda” tagjai által adott válaszok segítségével.
A következő tanulmány a magyar elektronikus zenei kultúrába mélyedhetünk bele. Bemutatja ennek magyarországi fejlődését a kilencvenes évek elejétől szinte napjainkig.
Végül a fejezet utolsó dolgozata a nemzeti rock, a nemzeti zenei stílust taglalja egy radikális jobboldali eszmevilághoz kapcsolódó zenekarról szóló dokumentumfilm kapcsán.
A következő egység első tanulmánya igen érdekfeszítő, mivel a black metál zenei stílus politikai vonatkozásaiba próbál belemélyedni. Megállapításuk szerint a black metál háborús zene metaforájává válik. Ezen a nyomvonalon állít és bizonyít a szerző, beleszőve a heavy és doom metált is az elméletébe. Majd olvashatunk az úgynevezett világzenéről és annak világpiaci elfogadásáról, a havasföldi cigányok példáján keresztül.
A populáris zenéről is találunk a könyvben egy remek írást, melyben megtudhatjuk, hogy a dalszövegek és a fülbemászó dallamok mind az ideológiai konstrukció részei. A popkultúra sem maradhat ki a sorból, mint befogadható tömegkulturális tartalom, melyet elemezve láthatjuk a média és a piac hatásait erre a műfajra.
A következő tanulmány a kulturális feketepiac igénybevételének okairól ad számot. Fájlcserélő programok használatának okait, a kereslet és kínálat kapcsolatát és az online zeneáruházakat is bemutatja. Olvashatunk még a médiafogyasztás átalakulásáról és a szabad licenszek, szabad zenei közösségekről, mint pl. a Creative Commons.
Misán Valéria, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése