keresés

2012. május 17., csütörtök

A szerzői jog kalózai

Recenzió 
Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai. A kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig. Budapest, Typotex Kiadó, 2011. 337 p. Bibliogr.: p.301-329.

Bodó Balázs (1975) egyetemi adjunktus, közgazdász, médiakutató, a Stanford University Center for Internet and Society Non-residential Fellow-ja, 2010-től tagja a Szerzői Jogi Szakértő testületnek.

A Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatott tanulmányai mellett tagja volt a Széchenyi István Szakkollégiumnak, illetve abszolutóriumot szerzett az ELTE Média szakán. Pályáját az elektronikus médiában kezdte, a Rádió Bridge, majd a TV3 riportereként, szerkesztőjeként. Időközben a Tilos Rádió műsorvezetője, két évig kurátora is. 1999-ben csatlakozott a MATÁV akkor induló Tartalom Projektjéhez, s részt vett az [origo] online tartalomszolgáltatás megtervezésében, kialakításában, megvalósításában. Később ugyanitt a Vizsla kereső, a Travelport, a Pepsi Sziget online szolgáltatások szolgáltatásmenedzsere volt. Internetmédiával, az online világ gazdaságtanával kapcsolatos tárgyakat oktatott a BME mellett a Corvinus Egyetemen és az ELTE-n is. Számos nemzetközi konferencia résztvevője, plenáris előadója, panelistája, több tucat hazai szakmai fórumonszerepelt mint meghívott szakértő, előadó. Számos, nagy vitát kiváltott közéleti cikk szerzője.

Szakterülete a szerzői jogi kalózkodás, online feketepiacok, online társas termelő hálózatok, digitális közjavak. Kutatási területe az internet kulturális iparágakra gyakorolt hatása, ezen belül az informális keretek között működő média-gazdaságok önszabályozó mechanizmusai.

Az általam bemutatott könyve lenyűgözően nagyívű, gondolatgazdag elemzés és helyzetjelentés korunk egyik mindinkább meghatározó jelentőségű gazdasági és kulturális területéről. A tanulmány 6 nagy fejezetre tagolódik, a végén összegzéssel zárul.

A bevezetést követő 1. fejezetben a tengeri kalózok történetén keresztül vizsgálja azokat a tényezőket, melyek a tengeri rabló és útonálló figuráját kiemelik a hétköznapi bűnözés kontextusából és olyan kitüntetett szereplővé teszik, akik máig kísérhetnek képzeletünkben. A tengeri kalózok és a szerzői jogi kalózok közötti párhuzamot érzékelteti és azokat a viszonyokat is, melyek a kalózt a hatalomhoz, a piac többi legális és illegális szereplőjéhez fűzik.

A tanulmány 2. fejezetében olvashatunk a szerzői jog történetéről, a szabályozás kezdeteit egészen az ókori Rómáig és az ősi Kínai Birodalomig vezeti vissza. A szerzői jogi kalózok történetének három szakaszát azonosítja, így ez a rész is három nagyobb fejezetből áll össze.

A 3. fejezet a könyvnyomtatás-kapitalizmus nemzetközi szerzői jogi egyezményeket megelőző időszakát tárgyalja, ahol a kalózok eredendően nemzetközi jelensége áll szemben a helyi szabályozásokkal.

A nemzetközi szerzői jogi egyezmények megjelenésével kezdődik a szerzői jogi kalózok második nagy korszaka, erről is olvashatunk a tanulmány 4. fejezetében. Többek között olvashatunk itt még az amerikai kalózköztársaság kialakulásáról, esettanulmányt a felszámolásukra tett kísérletekről. A nemzetközi szerzői jogi harmonizáció felé tett első lépésekről, a nemzetközi copyright elismeréséhez vezető okokról.

Az 5. fejezet egy újabb korszakhatárnak, a digitális technológiák megjelenésének bemutatásával kezdődik. Ez a technológia váltás tette lehetővé azt, hogy a kalózok igen népes táborában megjelenjen egy addig ismeretlen szereplő, az olvasó, a végfelhasználó. A tökéletes másolatok készítésének és terjesztésének lehetőség egyik pillanatról a másikra olvasók, nézők milliói számára tette lehetővé, hogy bekapcsolódhassanak olyan folyamatokba, amelyek korábban csak a legális és a kalóz iparági szereplők volt elérhető. A digitális kor kalózai csak részben illeszthetők a szerzői jog kalózainak hagyományába, még pedig, hogy esetünkben is hasonló piaci kudarcok okozzák a kalózok megjelenését, meghatározó piaci jelenlétét. Ennek a fejezetnek ez a legfontosabb következtetése.

Az utolsó, 6. fejezetben egy Magyarországon 2008-ban végzett kutatásról olvashatunk, melyben nyomon követték a 3 legnagyobb magyarországi fájlcserélő hálózaton zajló tranzakciókat. E fejezetben a tranzakciók közül a filmek illegális forgalmazására vonatkozó adatokat hasonlították össze a legális filmforgalmazás hozzáférhető adataival, hogy képet alkothassanak a P2P-kalózoknak a magyar kultúrában betöltött szerepéről. A kalózok, különösen a felhasználókból szerveződött P2P-kalózok pontosan kijelölik a magyar nyelvű kulturális piacok hiányosságait. Az ár, a kínálat, a technikai minőség, a gyorsaság, a kipróbálhatóság és az összes többi feketepiaci tényező együtt hozzák létre azt a minőséget, ami a legális csatornákkal versenyben áll.

A szerző szerint „nincs magányos kalóz”. A kulturális kalózkodás társas tevékenység, melynek ugyanúgy része a legális piaci kereslet-kínálat szereplőivel való kapcsolattartás, mint a többi kalózzal való folyamatos alku. Ajánlom mindenkinek ezt a leegyszerűsített, fogyasztható kultúr- és jogtörténeti szakkönyvet.


Franczelné Bor Mária, 2012





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése