Összefoglaló - Közösségi háló és olvasás

Mint az ELTE BTK informatikus könyvtáros mesterszakos hallgatója, blogomat 2013. október 7-én nyitottam meg, A tartalomszolgáltatás eszközrendszerei 3 féléves kurzus keretében kapott feladatként. Ez év április 24-én zártam le /összesen 21/ bejegyzéseimet. Ez idő alatt hozzászólás ugyan nem érkezett, de a látogatások száma a mai napig 2077 volt a Föld minden tájáról.

Ez a rendkívül aktuális téma sok embert érint, érdekel, aggaszt. Kutatásaim során forrásanyagok és saját tapasztalataim, meglátásaim segítségével igyekeztem feltárni, van-e ok az aggodalomra: lehet-e negatív befolyással a social networking az olvasásra, különösen a fiatalok, a „Facebook-generáció” esetében? Ha igen, melyek ezek a káros hatások és tudunk-e változtatni rajtuk?

Blogomat nem csak egy adott korosztály, célcsoport számára készítettem. Véleményem szerint bárki számára hasznos lehet, legyen szó a közösségi hálót használó fiatalokról, az aggódó szülőkről, pedagógusokról, nem utolsó sorban pedig a könyvtárosokról. Nem az volt a célom, hogy a leírtakkal befolyásoljam az olvasóimat akár pozitív, akár negatív irányban. Mindössze igyekeztem feltárni a téma szerteágazó aspektusait, a veszélyek elhárításának lehetőségeit. Mindenki saját döntése, mennyire ért vele egyet, és hogyan tudja élete, mindennapjai során javára fordítani.

De mit nyújthatnak számunkra a könyvek, az olvasás?

Először erre igyekeztem megtalálni a választ, s kiemeltem a család fontosságát.
Forrásként segítségül hívtam Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába /2006/ c. tankönyvét, mely alapképzésem alatt az egyik kötelező tananyag része volt. 

Hogyan szakíthatunk időt az olvasásra? 
A világon a legnagyobb úr az idő, ezért napjaink időbeosztását meg kell tervezni, különben a káosz fog uralkodni rajtunk.

A megoldás alapjául szolgáló forrásanyag Édesanyám egyik tanítása, amit jómagam is alkalmazok. Eddig mindig bevált.

A továbbiakban az internet /közösségi hálók/ előnyeit - mert ezek is vannak -, hátrányait, veszélyeit soroltam fel. Forrásanyagként saját "kútfőmet", ill. többek között a webbeteg.hu cikkét használtam fel.

Folytatásként írásos interjúkra kértem fel neves olvasáskutatókat /Gereben Ferenc, Nagy Attila, Németh Nóra, Nagyváradi Enikő/, az interjúkhoz kérdéscsoportokat összeállítva. Az adott válaszok alátámasztották és kiegészítették eddigi bejegyzéseimet, és ezek felhasználásával, átgondolásával folytattam tovább kutatásaimat és a szerkesztést.

"Már régen nem a szülő diktál". Az idevágó cikket a Ritmus: egészség- és életmód magazinból idéztem. A cikk taglalja a gyermekek jelenleg családban betöltött helytelen döntéshozó szerepét.
A megoldást a Bibliában találtam meg: Péld. 22:6, Kol. 3:20. 

Közvélemény-kutatást végeztem két budapesti egyetemen, megkérdeztem diákokat, tanárokat, könyvtárosokat az olvasással kapcsolatban.
Majd egy budapesti óvodában, ahol összeállított kérdéseimre a szülők válaszoltak. Olykor meglepő válaszok születtek. A válaszok alapján elemzéseket készítettem.

Teljes képet szerettem volna nyújtani az internethasználatról és az olvasásról, ezért a blogom további bejegyzéseiben cikkeket, cikkrészleteket idéztem saját gondolatokkal társítva:

• A mese a nyelv természetvédelmi területe. Mit nyújt a mese? /Kispest.info, Kispest Magazin/ (Berecz András)
• A meseolvasás az egész családnak öröm /Téma/ (Harsányi Levente, Tóth Géza)
• A nevelés színterei /Ritmus: egészség- és életmód magazin/ (Herczog Mária)
• Mesekönyvet illusztrált Oszter Alexandra /Helyi Téma XIX. ker./
• Kislánya digitális forradalmat hozott Kovács Patrícia életébe /Metropol/
• Digitális bennszülöttek - digitális szakadék /Metropol/
• Megtört a digitális fejlődés /Metropol/
• Gyermekeink a neten /Metropol/
• A számítógép végleg kiszorítja a kézírást /Metropol/

Ezeken kívül ahol szükségesnek ítéltem, statisztikai adatokkal támasztottam alá bejegyzéseimet.

Úgy érzem, hogy munkám nem volt hiábavaló, és kutatásaim a bejegyzések alapján /vicces, de sokat mondó képbeszúrásaimmal/ ha röviden is, de körbejárták a témát. Egyben megvilágították, hogy hol és milyen formában lehet és kell egyénre szabottan a veszélyeket elhárítani, hogy a könyvolvasás, mint a kultúra "bölcsője" fennmaradhasson és fennmaradjon.