A szakirodalmi múlt és a jelen...

Tisza Miksa könyve az MTDA-n

A rendőrséggel kapcsolatos szakirodalom kezdeteinek szisztematikus feldolgozására eddig kevesen vállalkoztak, tematikus digitális gyűjteményt sem állított még össze senki, pedig lenne mihez nyúlni, hiszen a reformkortól kezdődően számtalan újító elképzelés látott napvilágot a hazai rendőrséggel kapcsolatban. Ezek a reformgondolatok és a rendőri munka jobbítását célzó elképzelések a korabeli napilapokban, majd a 19. sz. második felétől kezdődően a sorra megjelenő rendőri szaklapokban jelentek meg, de önálló kiadványok is készültek a témában.

Időszaki kiadványok

Az első magyar nyelvű rendőri szaklap Közbiztonság: rendészeti elméleti és tapasztalati ismereteket terjesztő heti szak-közlöny címmel jelent meg 1869-ben. Az ezt megelőző időszakból csak német, illetve német-magyar kétnyelvű rendőri lapokról vannak információink. A korabeli napi- és hetilapokban (mint pl. a Hon vagy a Fővárosi Lapok) persze néha-néha megjelentek rendőrségi vonatkozású vagy éppen a korabeli közbiztonsági állapotokat érintő cikkek, de önálló magyar nyelvű rendőrségi folyóirat akkor még nem létezett. A Közbiztonság volt az úttörő, olyan 19. századi utódokkal, mint a Közrendészeti Lap, a Rendészeti Közlöny, a Rendőri Lapok vagy a Magyar Közrendészet, és egészen a II. világháborúig számtalan egymást követő folyóirat gazdagította a palettát.

Kinek köszönhetjük a bennük megjelent cikkeket? Olyan tehetséges és elkötelezett rendőri szakírónak mint pl. Dorning Henrik, Székely Vladimir, Kaveggia Béla, Laky Lajos és Imre, Tartsányi-Schreiber Dániel, Krisztinkovich Antal vagy Szathmáry Róbert, de sokáig sorolhatnánk a további neveket is.

Az 1940-es évektől kezdődően picit egyszerűsödött a kép, mivel hosszú évekig a Magyar Rendőr (1947-1991, 1992-től Zsaru néven jelenik meg) és a Rendőrségi (későbbi nevén Belügyi Szemle) Szemle (1953-) mellett nem igen jelent meg más rendőrségi folyóirat. A rendszerváltás után sem indult azonnal virágzásnak az ilyen tematikájú lapkiadás. A Rendőrtiszti Főiskola Főiskolai Figyelője (mai nevén Magyar Rendészet) és Rendvédelmi Füzetek című folyóirata mellett a Rendészeti- és Új Rendészeti Tanulmányokat említhetjük még meg. Fontos periodika ezeken kívül még a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság Rendvédelem-történeti Füzetek című kiadványa is.

Önálló kiadványok

A már említett önálló kiadványok sorában találhatjuk Zsoldos Ignác, Nyáry Pál vagy éppen Palugyay Imre munkáit. Ezek alapvetően a vármegyék rendőri teendőit, szervezetét, állományát érintették.

A szakirodalom továbblépéseként több olyan munka is megjelent, melyek tájékoztatni próbáltak az akkori külföldi rendőrségi szervekről (lásd Jánosi Ferenc: Az újabbkori rendőrség titkai (1866), Pázmándy Dénes: A brüsszeli és a párizsi rendőrség (1876))¹. Szintén itt kell megemlíteni, hogy maga a magyar rendészettudomány a német szakirodalomra támaszkodva jött létre a 19. század második felében. Sokáig vita tárgyát képezte (azóta is) a rendészet önállósága, illetve a közigazgatás-tudományhoz való tartozása. Ennek megfelelően a szerzők kezdetben többnyire jogtudósok voltak, mint pl. Karvasy Ágost, Petrovics László, Concha Győző vagy később Tomcsányi Móric.

Az Internet világa

Az internetes hálózat adta tartalomszolgáltatási lehetőségeket a szakma jelenleg nem igazán tudja kihasználni. A legfontosabb periodika, a Belügyi Szemle és a Magyar Rendészet aktuális számai nem kerülnek fel az internetre, még a korábbi számokat elérhetővé tevő archívum formájában sem. A két folyóirat iránt érdeklődő kutatók egyedül a matarka.hu tartalomjegyzékeinek a böngészésével tájékozódhatnak a megjelent cikkekről vagy csak egy nagyobb könyvtárat meglátogatva juthatnak hozzá a kívánt tartalmakhoz. Még a szélesebb közönség számára íródott Zsaru magazin sem érhető el elektronikusan, csak néhány válogatott cikket tesznek fel a police.hu-ra. Természetesen azért pozitív példák is akadnak a teljes szövegű eléréssel kapcsolatban. A Rendvédelem-történeti Füzetek és a Magyar Bűnüldöző mind a ritka kivételek egyike.

Sajnos, a szakirodalmi előzmények internetes hozzáférhetőségének tekintetében sem túl rózsás a helyzet. A II. világháború előtt megjelent folyóiratok és önálló kiadványok közül eddig szinte semmi sem került digitalizálásra. Követendő példa lehet a csendor.com Digtális könyvtára, ahol a teljesség igényével teszik hozzáférhetővé a csendőrséggel kapcsolatos szakirodalmi forrásokat!

Hogyan tovább?
Milyen lehetőségei vannak egy hasonló blognak? Akár egy tartalomszolgáltatási folyamat kiindulópontja is lehet, melynek végeredménye egy teljes szövegű elérést is biztosító nagyobb adatbázis is lehet. Nyilván nem egy magánkezdeményezésből elindult blognak a feladata ennek a digitalizációs munkának az elvégzése, de a téma szélesebb körben történő megismertetésével, az interneten fellelhető információk és a források összegyűjtésével, többekhez el lehet jutni és ezek után sokféle továbblépési lehetőség elképzelhető...

Források:

¹Ernyes Mihály: A magyar rendőrség története I. Budapest: BM, 2002, p. 134-159.