Az e-könyvek egyre elterjedtebbé váltak, már Magyarország is próbálkozik az e-könyv piacba becsatlakozni, de még így is jócskán le vagyunk maradva Nyugat- Európához és Észak-Amerikához képest.
A legnagyobb elektronikus könyvterjesztő cég az Amazon.
Ők voltak az elsők, akik jó minőségű e-könyvolvasókat gyártottak és terjesztettek az egész Földön.
Az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg az első digitális könyvgyűjtemény, a Project Gutenberg.
Európában is megindult egy kezdeményezés, de csak 2006-ban, ez volt az EOD (eBooks on Demand)[1], 8 ország 13 könyvtára vett részt benne.
2008-tól már több könyvtár is csatlakozott a kezdeményezéshez. Ez az Európai Unió támogatásával jött létre.
A célja az volt, és az mind a mai napig, hogy az 1500 és 1900-as évek között megjelent könyveket digitalizálja és összegyűjtse.
Ezzel akarják elérni, hogy az európai kultúra be legyen digitalizálva és bárki elérhesse, mivel az ebben az időszakban megjelent könyveket nagyon nehezen lehet elérni. Ezek a dokumentumok már nem esnek szerzői jogi védelem alá, ezért szabadon digitalizálhatók és közzétehetők. A felhasználó megrendelheti, hogy melyik könyvet szeretné digitalizáltatni, és ha fizetett, akkor meg is kapja PDF kiterjesztésben. 2009-től pedig már reprint változatban is kinyomtatják és elküldik a felhasználónak, ha úgy kéri.
E-könyv VS Papír alapú könyv
Nicholas Joint 2011-es cikkében arra tér ki, hogy az e-könyv tényleg áttörést jelent-e a könyvtári szolgáltatásban. A hirdetők állandóan hangsúlyozzák, hogy az e-könyvek kiszorítják a piacról a papír alapú könyveket. Ezzel szemben 2006-ban egy skóciai Egyetem Könyvtárában 34%-al megnőtt a kölcsönzések száma az 1993 és 1994 közötti adatokhoz képest, úgy, hogy a diákok száma nem változott jelentősen. Több oka is lehet, hogy az emberek jelentős része nem használja a nyilvános könyvtárakat. Az egyik az, hogy azokban az országokban ahol jól élnek az emberek, inkább megveszik a könyvet, minthogy kikölcsönözzék. A másik oka az is lehet, hogy a mai világban kevesebbet olvasnak az emberek.[2]
Joint kitér arra is, hogy még nagyon sok probléma van az e-könyvekkel, amiken különböző fejlesztésekkel lehetne javítani. A legfőbb probléma, ami eltántorítja az olvasókat: nagyon sok fajta kiterjesztése van, amiket nem lehet minden eszközön olvasni, szemben az e-folyóiratokkal, amihez csak egy PDF fájlokat kezelő program kell és már olvashatjuk is, számítógépen, telefonon stb. A másik problémát az okozza, hogy a kiadók nagyon aggódnak a jogvédelem miatt, ezért különböző megoldásokkal, például robotokkal próbálják ezt megoldani. Egyes programok letiltják a felhasználókat, vagy nem engedélyezik a hozzáférést, ez persze, nem tetszik a felhasználóknak, így nem válik belőlük e-könyv olvasó.
Joint kitér arra is, hogy még nagyon sok probléma van az e-könyvekkel, amiken különböző fejlesztésekkel lehetne javítani. A legfőbb probléma, ami eltántorítja az olvasókat: nagyon sok fajta kiterjesztése van, amiket nem lehet minden eszközön olvasni, szemben az e-folyóiratokkal, amihez csak egy PDF fájlokat kezelő program kell és már olvashatjuk is, számítógépen, telefonon stb. A másik problémát az okozza, hogy a kiadók nagyon aggódnak a jogvédelem miatt, ezért különböző megoldásokkal, például robotokkal próbálják ezt megoldani. Egyes programok letiltják a felhasználókat, vagy nem engedélyezik a hozzáférést, ez persze, nem tetszik a felhasználóknak, így nem válik belőlük e-könyv olvasó.
A felsorolt problémák miatt „…az e-könyvek megjelenése magában kevés ahhoz, hogy a nyomtatott könyvek »halálát« előidézze”.[3]
Ahhoz, hogy az e-könyvek piaca igazán meginduljon, sok mindennek kell teljesülnie. Az első és legfontosabb: könnyen kezelhető és jó minőségű e-könyvolvasókat kell gyártani. A gyártóknak figyelembe kell venniük az olvasók igényeit, és megfizethető áron kell árulniuk (ebben ma nagyon jó úton haladunk, egyre olcsóbbak és jobbak az e-könyvolvasók és majdnem mindenhol lehet már venni). A piacon egyre több cég jelenik meg, amelyek e-könyvolvasókat kezdtek gyártani és fejleszteni, ezért a versengés miatt még fontosabb lett az olvasók „megnyerése”, így egyre jobban figyelnek az olvasók igényeire.
2010-ben megjelent cikkében Cristina Patuelli írt egy 2009-es kísérletről. A Pratt Insitute Egyetemen (New York) 20 könyvtárszakos hallgató kapott e-könyvolvasót az Amazontól. Az olvasóra pár könyvet raktak és előfizettek a New York Timesra.
A hallgatók egy hétig használhatták azzal a céllal, hogy teszteljék le és írjanak a megfigyeléseikről naplót. Végül a naplókat összegezték és a következőket figyelték meg. Legtöbben újságolvasásra használták, kiemelték, hogy főleg rövid szövegek olvasására alkalmas és könnyebb vele bánni, mint a nagyméretű újságokkal. A könyvek esetében nem tetszett nekik az oldalszámozás, mert csak azt írja ki, hogy hány százalékánál tartanak a könyvnek, de az oldalszámot nem mutatja. A formátummal is problémáik voltak – a korábbiakban említettem. A készülék képernyője és az, hogy nem lehet jegyzeteket készíteni, szintén nem tetszett a tesztelőknek.[4]
2012-re a problémák nagy része megoldódott. Feltalálták az e-inket, így a képernyő olyan, mintha egy könyv lapja lenne, ilyen módon akkor is lehet olvasni, ha a Nap rásüt (nem tükröződik). A legújabb olvasókban már jegyzeteket is lehet készíteni, sőt kiemelni is lehet, ugyanúgy mintha kiemelő filccel csinálnánk, de filc helyett csak az ujjunkat kell használni. Az olvasók már egyre több formátumot felismernek, de azért még ma is megvan minden e-könyvolvasó márkának a saját kiterjesztése - amit előszeretettel használ.
A fejlesztők állandóan újabb és újabb megoldásokon dolgoznak, hogy a legjobb e-könyvolvasót kifejleszthessék.
Szerzői jogi védelem
Vannak olyanok, akik elutasítják az e-könyveket, és nem tetszik nekik, hogy azok egyre inkább terjednek. Az ellenzők főleg a szerzői jogi védelemre hivatkoznak. Szerintük a szerzői jogi védelmet nem lehet biztosítani az elektronikus dokumentumoknál, - sajnos, ebben van némi igazság. Ha megveszünk egy e-könyvet, akkor abból kimásolhatunk részeket, beilleszthetjük egy saját szöveges dokumentumunkba, vagy átírhatjuk a szöveget. Könnyű másolni és sokszorosítani, esetleg az internetre feltölteni, - kis mérete miatt pár perc múlva több száz embernél ott lehet. Persze vannak olyan szoftverek, amik az előbb említetteket nem engedik. De feltörhetetlennek nem mondhatóak. Ez a probléma sok kiadót és írót eltántorít attól, hogy elektronikus formában is kiadja műveit.
A fentebb említettekre utal Tószegi Zsuzsanna a Digitalizálás és a szerzői jogok című cikke.[5]
Minden eredeti és új információt tartalmazó mű szerzői jogi védelem alá esik. Nem kell ahhoz megjelennie, elég, ha elhangzik egy előadáson.
A szerzői jog két részre oszlik: a személyhez és a vagyoni jogokhoz kapcsolódókra. Az író, alkotó személyéhez kapcsolódik például a szerződés elismerésének és a névhasználatnak a joga. A szerző bármikor nyilvánosságra hozhatja vagy vissza is vonhatja a művét. A szerzői jog örökölhető, a szerző anyagi juttatások járhatnak a közzététel után. A vagyoni jogok a szerző vagy szerzők halála után 70 évig érvényesek.[6] Ezt használják ki a Magyar Elektronikus Könyvtárhoz hasonló oldalak, ugyanis a szerzői jogi védelem lejárta után a művek közkinccsé (public domain) válnak ezek közléséért már nem kell jogdíjat fizetni, szabadon használhatóak. A közkinccsé vált műveket már át is lehet dolgozni, de a szerzők nevét ugyanúgy fel kell tüntetni. A digitalizálás előtt nagyon sok mindennek utána kell nézni: lejárt-e a műhöz kapcsolódó szerzői jog, ha több szerzős, akkor az összes szerző jogai lejártak-e stb.
A szerzői jogokat védeni kell természetesen akkor is, ha a dokumentum digitális formában található meg.
Erre tér ki „A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia” című cikkében Tószegi Zsuzsanna is. Másképp fogalmazva arra, hogy a korábban említett jogi problémákat milyen digitális technológiával lehet megoldani. A digitális jogkezelés problémájának a megoldására született már néhány szoftveres megoldás. Ezeknek a rendszereknek a „céljai az azonosítás és a jogérvényesítés”.[7]
Fontos a digitális dokumentumok azonosítása, amelyre az egyik elterjedt megoldás a Digital Object Identifier (DOI) használata, ami segít a dokumentum azonosításában, így egy dokumentumot akkor is meg lehet találni, ha megváltozik az internet címe. Az URL ugyanis a dokumentumot tartalmazó szerver könyvtárstruktúráját tükrözi, és ha ezt megváltoztatják, akkor az URL alapján már nem lehet a dokumentumot megtalálni. Egyre több kiadó kapott rá a DOI használatára.
A Digital Right Management (DRM) megoldások közül a kiadók gyakran élnek a digitális vízjel alkalmazásával. Akár akarjuk, akár nem, ez az e-könyvünkkel együtt letöltődik. Két fajtája van: a látható, ami zavarhatja az olvasót, és a rejtett, amit ugyan mi nem látunk, de a számítógépünk igen. Használhat még a rendszer titkosítást is, erre azért van szükség, hogy csak azok férjenek hozzá az e-könyvhöz, akik megvették, és megakadályozza azt is, hogy át lehessen írni a dokumentum tartalmát. A titkosítás lehet kritográfiai vagy szteganográfiai. A kritográfiai megoldás használatakor az elektronikus dokumentumunkhoz jár egy kód, aminek beírása után azonnal tudjuk is olvasni. A szteganográfiai titkosításkor két fájlt rejtenek el a dokumentumban, amihez egy kulcsra van szükség, hogy olvasható legyen a dokumentum. Sokan ellenzik ezeknek a programoknak a használatát, mivel egyre több cég foglalkozik azzal, hogy összegyűjti az internetes tevékenység adatait (a "digitális ujjlenyomatot"), így felméri, kik mit keres a világhálón, és a reklámokat az egyénhez igazítja. Nemcsak azt vizsgálják, hogy az oldalakon miket nézünk meg, de be is tudnak azonosítani minket az IP cím alapján, ez viszont már sérti a személyiségi jogainkat.[8]
Lezáró gondolatok
A hagyományos könyvek és az e-könyvek megférnek egymás mellett, hiszen a cél az információ eljuttatása az emberekhez és nem számít, hogy az milyen formában történik.
A technológia állandó fejlődése reményt ad arra, hogy változás fog bekövetkezni. Sőt, a változás napról napra történik. Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy ennyire megugrik az elektronikus dokumentumok iránti kereslet. Már nem csak egy-két cég foglalkozik az e-könyvek árusításával, hanem sokkal több. Ha elmegy az ember busszal valahová, és körbenéz, szinte biztos, hogy legalább egy ember e-könyv-olvasót szorongat a kezében, és e-könyvet olvas rajta. Már Magyarország is jó úton halad, mivel nagy nemzetközi cégek is kiszemeltek maguknak minket, és nemsokára várható, hogy megérkezik hazánkba az egyik legnagyobb, e-könyvekkel foglalkozó cég.
[1] Az eBooks on Demand honlapja. A hozzáférés módja: http://books2ebooks.eu/ (Letöltés ideje: 2018.02.02.)
[2] Dancs Szabolcs - Joint, Nicholas: Áttörést jelenthet-e az e-könyv a könyvtári szolgáltatásban? In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 58. évf. 7. sz. (2011.) p. 313.
[3] Uo.
[4] Dancs Szabolcs - Pattuelli, M. Cristina: Hogyan hat az e-könyvolvasó az olvasási szokásokra? In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 58. évf. 1. sz. (2011.) p. 228-244.
[5] Tószegi Zsuzsanna: A digitalizálás és a szerzői jogok. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 51. évf. 2. sz. (2004.) p. 55.
[6] Uo. p. 57.
[7] Tószegi Zsuzsanna: A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 53. évf. 10. sz. (2006.) p. 450.
[8] Tószegi Zsuzsanna: A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 53. évf. 10. sz. (2006.) p. 447-456.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése