Magyarország múzeumainak 2018-as helyzetképe a digitalizálás és a tartalomszolgáltatás területén

A közgyűjteményi szférában közhelynek hathat, ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a 21. század múzeumával szemben a legfontosabb és elsődleges elvárás a „gyűjtemény tudományos rendszeressége”. E követelmény teljesítésével tudja biztosítani a múzeum a látogatók, a felhasználók számára a gyűjtemény elérését a digitális és a valós térben egyaránt.

Figyelembe kell venni, hogy a közgyűjteményeknek újabb és újabb helyzetekkel kell szembe nézniük, hiszen az elmúlt évtizedekben lejátszódó „infokommunikációs forradalom” gyökeresen formálta át a fogyasztók kulturális igényeit (teljesen átalakultak az információszerzési, tanulási módszerek). Azonban ez a változás nem torpan meg, folyamatos marad, ahogy például új installációs eszközök, technikák jelennek meg a piacon, amelyek felkeltik a látógatók figyelmét, igazodnak az igényeihez, elvárásaihoz.

A múzeumoknak típusuktól függetlenül alkalmasnak kell lenniük ezen lehetőségek kihasználására, mert csak így tudják megőrizni „az információgazdálkodásban hagyományosan betöltött vezető szerepüket” [1]. Emellett a látogatókat, felhasználókat be kell vonniuk a virtuális projektekbe, virtuális módon teret kell adni, motiválni kell őket a cselekvésre (ilyen például a Hungaricana [2] közösségi címkézése). 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma kérdőíves felmérést végzett, amely az intézmények már digitalizált állományainak hozzáférési számát próbálta felbecsülni. 

Az eredményekből kiderült, hogy a „múzeumok digitalizálási tevékenységének társadalmi realizálása alacsony hatásfokú”[3]. Levonható az a következtetés, hogy a múzeumok számára még mindig nem elsődleges fontosságú a felhasználói szempont. A digitalizált műtárgyak alacsony számának oka abban rejlik, hogy a múzeumok a digitalizálásra, mint műtárgyvédelmi megoldásra tekintenek. [4] Továbbá még mindig sokat nyom a latba a múzeumok egyik jellemzője, a megosztástól való félelem, amely esetlegesen a látogatók számának csökkenéshez vezethet. 

A hazai múzeumok helyzetének megismeréséhez kollégámmal, Kómár Évával múzeumi szakinformatikussal készítettem interjút, aki az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ (OMMIK)[5] munkatársaként a múzeumi, múzeuminformatikai területen szerzett több éves szakmai tapasztalatával segített áttekinteni a témát. 

A múzeumi témájú előadásokon, konferenciákon rendszeresen elhangzik, hogy a három közgyűjteményi ágban a könyvtárak és a levéltárak mellett a múzeumok nagy lemaradásban vannak a digitalizálás, a publikált adatok minőségének szempontjából (többnyire képek tekintetében) és a szabványosítás területén is. Hazai viszonylatban még mindig nincs meg a szabványokhoz, egységes adatmodellekhez való „alkalmazkodás” filozófiája a múzeumi köztudatban.

Ennek oka egyrészt az, hogy nincs is rá (még) igény, továbbá ezt az igényt még nem tudják kifejezni a kollégák. Azonban a KDS ezt a szempontot is megfogalmazza: egységes felületet, outputokat szeretne. Nem a tároláson van a hangsúly, hanem a kereshetőségen, amelyet a Nemzeti Adattár Projekt (későbbiekben NAP) keretein belül képzel el, tehát azt szeretné, hogy a három közgyűjteményi ágazat egy felületen kommunikáljon egymással. Elmaradással vagyunk a technológia szempontjából is, hacsak az infrastruktúrát nézzük, mivel gyakori a hardveres és szoftveres háttér hiánya, továbbá problémát jelent a nem megfelelő emberi erőforrás is. Hiány mutatkozik például a digitális kompetenciák területén is sok intézménynél. A digitalizálással kapcsolatos feladatokat majdnem mindig informatikus könyvtáros vagy más informatikus végzettségű kolléga végezte el. Öt-hat éve azonban jelentős fejlődés tapasztalható: a stagnáló állapotból kilépett a múzeum, és változást szeretne elérni, hiszen, ha jól használják ki az állományaikból adódó lehetőségeiket, sokkal látványosabban lehet felhasználni az objektumaikat.

A könyvtári vagy levéltári tartalmakkal szemben ez igazán nagy lehetőség a múzeumok digitális tartalmának megosztására a műtárgyakról, amelyekhez különböző narratívák tartoznak, így lehetőség van olyan látványos és attraktív szolgáltatásokat nyújtani, amelyek eredményesen szólítják meg a közönséget. Ellenben a felmérések azt mutatják, hogy kevés az összes műtárgyállományra nézve a szöveges rekordok száma, de még csekélyebb a képpel rendelkező szöveges rekordok (ezalatt a metaadattal ellátott tételeket értjük) száma. Az elérhető szöveges rekordok jelentős százaléka nem a nyilvántartási rendszerekből jön, hanem más egyéb rendszerből, például Excel tábla, amelyben a nyilvántartást vezetik. E megállapításból vonhatjuk le azt a következtetést, hogy sok intézmény nem engedheti meg magának, vagy nem is gondolkodik abban, hogy CMS (collecting management system - gyűjteménykezelő szoftver) rendszert alkalmazzon, és ezt irodai technikával próbálják pótolni. Igen nagy a szóródás a múzeumi területen, különbség mutatkozik a városi és a vidéki múzeumok között mind erőforrás mind pedig a felkészültség tekintetében.

A hazai múzeumok előtt álló technikai és szemléletbeli kihívások

A múzeumok reneszánszát éljük, egyfajta megújulás tapasztalható a múzeumi szférában. A közönség részéről fokozódik az érdeklődés a múzeumi kiállítások és rendezvények iránt. A múzeumnak a közösségi és a digitális térben egyaránt léteznie kell. Ma már az alapfeladatain túl jó néhány más kihívással is szembe kell néznie. Egyrészt ez sok plusz erőfeszítést jelent, másrészt pedig nagy lehetőség a múzeumok számára, ha jól élnek ezzel a lehetőséggel. Az új helyzetből jelentős mértékben profitálhatnak az intézmények, amelynek feltétele a megújuló kommunikációs formák és a korszerűbb eszközök alkalmazása. Egyfelől a szociokulturális tér és a környezet is megváltozott a múzeumok körül, másrészről pedig a technológiai fejlődés az, ami ugrásszerűen megnőtt, és ez is befolyásolja a múzeumok életét. Az informatikai helyzet alatt nemcsak a digitalizáláshoz szükséges eszközöket értjük, hanem összességében az informatikai eszközök használatát az egész szervezet, azaz a múzeum minden szintjére kiterjesztve. A stratégia megalkotásánál számolni kell azzal, hogy az információ áramlását, megosztását az egész szervezetre nézve kell megtervezni, nem csak egy-egy osztályra vonatkoztatva.6
Kihívásnak számít, hogy alkalmazkodni kell a KDS -ben kitűzött célokhoz, kiemelendő az oktatásban való részvétel, az oktatás támogatása, amelyet a stratégia helyzetelemzése így fogalmaz meg: „(…) Közgyűjtemények: a nemzeti örökség szempontjából megkerülhetetlen tartalomszolgáltatók”.[7]

Az idézet tekintetében a cél az, hogy jó minőségű és informatív anyagokat szolgáltassanak a múzeumok. Ez egyfajta feszültséggel jár, mert a múzeumok nagy része nehezen osztja meg a tartalmakat és nem feltétlenül akarnak hozzáférést adni a digitális adatvagyonukhoz. 

A hozzáférés biztosítása a nagy felbontású képekhez, a továbbhasznosítás, a megfelelő minőségű és informatív adat megosztása a „társadalmi hasznosulás érdekében” – ez a koncepció még mindig nehezen valósul meg. 

Megfigyelhető, hogy az angolszász kultúrában a könyvtárak területén is a társadalmi hasznosulás van előtérben, míg az európai könyvtárak esetében inkább a gyűjtőkönyvtár funkció érvényesül. A múzeumok eleve egy zártabb világban működtek, a közlés a kiállításokon keresztül valósult meg a technológiai újítások megjelenése előtt. Ma már a digitalizálás és az online publikálás nagyon fontos szempontok, a közönség felől abszolút meg van rá az igény, hiszen könnyen és gyorsan hozzá akarnak férni a tartalmakhoz és ezeknek a követelményeknek eleget kell tenni, hiszen csak így lehet lépést tartani a mai trendekkel.

2018-ra a digitális publikálás, megosztás területén a múzeumoknak az alábbi igényekhez kell igazodniuk:

● Kereshetőség: az adatokat olyan formában kell szolgáltatni, hogy kereshetők legyenek a különböző platformokon. Ezzel kapcsolatban a KDS kihangsúlyozza, hogy a múzeumnak meg kell szervezni, stratégiába kell foglalnia a múzeumi információk, adatok áramlását.

● Szemantikus web: Kiemelkedően fontos szempont az európai trendek között a szemantikus web kérdése, hogy itt is megjelenjenek a múzeumi adatok, a kereshetőség érdekében így, a keresőrobotok is hozzáférhetnek a rekordokhoz. 

● Linkdata: Linkelt kapcsolatok létrehozása, adatok hozzá kapcsolása más szolgáltatásokhoz. 

● Google kereshetőség: A felhasználók a legtöbb esetben a Google-n indítják a kereséseiket. Olyan szolgáltatást kell létrehozni a múzeum rekordjai tekintetében, hogy a Google is indexelhesse ezeket. A Google–be beírva elvezessen a gyűjteményhez. 

● Web 2.0: A múzeumnak el kell fogadnia, hogy a látogatók, a felhasználók szeretnék a múzeum anyagát a közösségi média felületén is bemutatni. Szándékukban áll a jó minőségű digitális objektumokat kreatívan újra gondolni, hasznosítani. 

● Közönség: Nélkülözhetetlen a széles közönség kiszolgálása, a gyerekektől kezdve egészen az idősekig. Továbbá nemcsak a valóságban, de a weben is gondolni kell a hátrányos helyzetű felhasználókra (például látássérültek), így célszerű akadálymentesített felületet is kialakítani. Fontos, hogy legyenek személyre szabott szolgáltatások is. 

A múzeumoknak újabb kihívással kell szembenézniük a múzeuminformatika területén is, attól függetlenül, hogy ma már a múzeumok az alapfeladataikat mind digitálisan végzik, szerencsés esetben a tárgyak leírása elektronikusan (is) történik, az adatok tematikus adatbázisokba rendezetten kereshetők vissza, „(…) még sincsen kellő elismertsége muzeológusok körében a infokommunikációs technológiának. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása napjaink lényeges feladata” - fogalmazza meg Bánki Zsolt „ A múzeumi informatikai rendszer komponensei és felépítése” című tanulmányában.[8]

.

[1] VÍGH Annamária: A múzeumok jövőképe: bizonytalan vágyak vagy valóság? In: Rutkay Zsófia - German Kinga: Digitális Múzeum. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múz. MOKK. 2017. 46. p.
[2] HUNGARICANA. Közgyűjteményi portál. A hozzáférés módja: https://hungaricana.hu/hu/ (Letöltés ideje: 2018.03.04.)
[3]VÍGH Annamária: A múzeumok jövőképe: bizonytalan vágyak vagy valóság? In: Rutkay Zsófia - German Kinga: Digitális Múzeum. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múz. MOKK. 2017. 46. p.
[4] VÍGH Annamária: A múzeumok jövőképe: bizonytalan vágyak vagy valóság? In: Rutkay Zsófia - German Kinga: Digitális Múzeum. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múz. MOKK, 2017. 45. p.
[5] Magyar Nemzeti Múzeum Országos Országos Muzeológiai és Módszertani Központ. A hozzáférés módja: http://ommik.hu/index.php (Letöltés ideje: 2018. március 18.)
[6]KÓMÁR Éva az Országos Múzeologiai Módszertani és Információs Központ múzeumi szakinformatikusának gondolatai a témában
[7]Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (2017-2025). A hozzáférés módja: http://www.kormany.hu/download/9/ac/11000/K%C3%B6zgy%C5%B1jtem%C3%A9nyi%20Digitalizl%C3%A1si%20Strat%C3%A9gia_2017-2025.pdf. (Letöltés ideje: 2018.02.11.) (Pdf dokumentum)
[8] BÁNKI Zsolt István: A múzeumi informatikai rendszer komponensei és felépítése. In: Dr. Bereczki Ibolya, Sághi Ilona: Múzeumvezetési ismeretek 2. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múz. MOKK, 2011. 197. p. (Múzeumi iránytű ISSN: 2060-9957 )

Kép forrás : http://muzeumcafe.hu/hu/kiallitas/