Digiszociográfia

Digitális történetek felhasználása a kortárs pedagógiai eljárások módszertanának fejlesztésében társadalomtudományi szempontból

Eredeti cím: Becoming digital: Using personal digital histories to engage teacher's in contemporary understandings of teaching social studies

Szerző: John K. Lee, Philip E. Molebash

Online folyóirat: The Journal of Social Studies Research, Volume 38, issue 3, p. 159-172.

Elérés: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0885985X14000230?via%3Dihub

Bevezetés

 „Ez a feladat új távlatokat nyitott számomra. Mondhatni a nagymamámnak értékesebb információkat hordozhat, mint egyetemi professzoraimnak” Így nyilatkozik a digitális történelem projektet elvégző tanárok egyike. A szöveget olvasva először kissé zavaros vizsgálati metodika rajzolódott ki előttem. Mint a történeti forrásokat digitalizáló, szerkesztő és feldolgozó két csapat sajátosságait megfigyelve, egy speciális szociológiai modell érhető tetten a két csoport magatartásában. A cikk interdiszciplináris nézőpontjait középpontba helyezve, mind a közép,- és felsőoktatásban oktatási tevékenységet folytató személyek számára kínál innovatív megoldási lehetőségeket egy kétrészes fókuszcsoport digitális történelemmel kapcsolatos ismeretein keresztül.

 

„Digihistory” avagy hogyan kezelhetők a szociális alapú információk?

 A cikk első egységében – mintegy besorolásként – 3 területet határoz meg, mint a vizsgálati metodika kutatásmódszertanában szerepet játszó tényezőket. A digitális történelem, (1) mint önálló diszciplína kifejlődése mondhatni még folyamatban van, hiszen a történeti források értékeinek átmentése a webterekre – mindezek monumentalitását és tárhelyigényét figyelembe véve – egyes forrástípusokhoz illeszkedően speciális körülményeket igényel. A társadalmi trendek és azok oktatási aspektusai képezik a második részterületet. Mindezek összefüggéseinek tanulmányozása ugyan már az elmúlt évtizedekben kezdetét vette, de az egymást követő generációk érzékenységét és szellemi fejlődését tekintve nem állítható fel egy egységenként értelmezhető görbe. Ehhez kapcsolódik mindezen ismeretek felhasználása a pedagógiai környezetben (2). A harmadik aspektust a tanári kompetenciák fejlesztése és azok pedagógiai elveinek definiálása képezi, három pontban (gyakorlati fajták, visszajelzések és technológiai háttér).

 

Dizájn – alapú-kutatás /DBR

Itt szükséges hangsúlyozni a formaváltozást középpontba állító vizsgálati módszertant, amelyben az egyes történeti források digitalizálásától, a kész munka formai jegyein keresztül ragadhatók meg az adott csoport kompetenciái és a pedagógusok számára interpretálható metodikák.

 

Források és időtartam

 A projekt 8 célkitűzés mentén, 4 szakaszban került lefolytatásra.

1. szakasz: A digitális források szerkesztési alapjaival történő megismerkedés, k-12 formátumokba bevezetés.

2. szakasz: Az első szakaszban megtanult módszerek alkalmazása. A kutatás legfontosabb fázisa, amelyben a digitális tartalomgyártás alapelvei ugyan kiemelt szerepet kaptak,  nemcsak az írott források tekintetében. A koordinátorok különböző műtárgyak vizsgálatára kérték a résztvevőket, amelyben mindezek szociális vagy helyi értékeket képviselő részeit kellett digitális állományba venni. Ennek nyomán az eddig ismert tárgyak az egyes résztvevők saját interpretációjában nyertek egyéni történeti értéket.

3. szakasz: Ebben a részben az eddig gyártott tartalmak prezentálására került sor. Ehhez a Photosynth és a Flickr alkalmazásokat használták a részvevők.

4. szakasz: A kutatás utolsó egységében egy másik csoportban vizsgálták a szociális tényezőket. Ebben a kapott anyagot szóban kellett leírni a résztvevőknek, a „storytelling” módszertani elveinek megfelelően.

Ezek után a projekt jogi és vizuális korlátait határozzák meg és a gyakorlati példák hasznosíthatóságával kapcsolatos alapelvek kapnak helyet. Az adatok vizsgálata után – a tanulmány legnagyobb részében – 7 faktor került megállapításra. Mindezek terminológiai elkülönítésére a cikk külön hangsúlyt fektet:

 

1.     Az eredeti szándék

Az első egységben történik meg a projekt eredeti céljainak definálása. Véleményem szerint az egyes vizsgálati szakaszok egy olyan koherens folyamat implicit részeit foglalják el, amelyek – mint speciális mikroproszopográfiai összetevők – egyéni jellegük révén a digitalizálástól a kész recepcióig segítik az elemzőket.

 

2.     Modellalkotás

Ebben az egységben a fentebbiekben említett 6 karakter kategorizálása csak részlegesen végezhető el. Különleges esettanulmányt képeznek az egyik részvevő nagymamájának naplóbejegyzései. Ez azért is jelentős, mert a napló egyfajta interkronologikus korrajzként értelmezhető a külső szemlélő számára. Az egyes naplóbejegyzésekhez ugyanis 39 évvel később a nagymama visszatért és további megjegyzésekkel látta el az adott szöveget. A kapott eredményeket figyelembe véve a 2 csoport eltérő kompetenciái rajzolódhatnak ki, amelyben a digitális tartalomszerkesztés módszertani alapjai világosan elkülöníthetők a leendő oktatók számára.

 

3.     Fogalmi eltérés

A négy kutatási szakasz kialakításában három koncepciót kellett figyelembe venni. Az első, legfontosabb az egyéni jelleg kiszűrésének módszertani elve, miszerint a vizuális szerkesztési elemek megragadásában érhetők tetten az egyénekre jellemző modellalkotási sajátosságok. A didaktikus, szövegalapú tanulási módszerek helyett a tapasztalat, mint tudásszervező impulzus hatásai nyomán tetten érhetők  az egyéni digitális készségek tanulási potenciáljában mutatkozó lehetőségek.

 

4.     Együttműködés

Mindezen folyamatokhoz tartozik az összehasonlítás, mint a vizsgálati faktorok meghatározása a két csoport között. Ebben három tulajdonság került piedesztálra: intellektuális eszmecsere a digitális oktatás állapotának felmérése érdekében (1); milyen lehetőségek vannak a tanárok digitális oktatással kapcsolatos kompetenciáinak fejlesztésében (2); támogatások előfordulásáról folytatott viták (3).

 

5.     Alapozás

Mint a történeti tények megállapításában szerepet játszó alaptényezők összehangolása, az alapok lefektetése a történeti hipotézisek és gondolkodás kiindulópontjait képezik. Mindezek mentén – a két csoport – ténymegállapítása  értelmet nyer, amely a digitális tartalomszerkesztés alapelveiből indul ki. Szakmódszertan tekintetében is jelentős, mivel minden történész hipotetikus gondolkodása egyedi jellemzőket hordoz, amelyek egyfajta 3D interpretációban kapnak helyet a kutatásban.

 

6.     Közvetítő csatorna

Habár a projekt a koronavírus katalizálta helyzetet megelőzően került lefolytatásra, a digitális tartalmak közvetítő eszközeinek vizsgálata kiemelkedően releváns – jelen helyzet tekintetében is. Ebben a fázisban az online közvetítők, az elektronikus eszközökkel közvetíthető értékek tekintetében keptak helyet, mindebben kiemelt szerepet kapott a B csoport magatartása, ugyanis bizonyos időben a program hibrid formában valósult meg.

 

7.     Történetmesélés – „storytelling”

A fentebb már említett explicit storytelling leíró folyamat a B csoport esetében került vizsgálatra. A VoiceThread használatával 6 szempont általános vizsgálatára kerülhetett sor átlagosan: 1. nézőpont, 2. kapcsolódó kérdések, 3. érzelmi köntextus, 4. hangszín, 5. hangerő, 6. gazdagodás, 7. nyugalmi tényezők. Mindezek összevetésével egy interdimenzionális vizsgálati tér rajzolódik ki a kutató előtt, amelyben a didaktikus történeti elemek és a vizuális módszerek paradoxikus ütköztetésében új perspektívák és lehetőségek azonosíthatók.

 

Kritériumok és konvergenciák

A tanulmány utolsó egységében az egyéni jellegű feladatmegoldásokhoz kapcsolódó szorosabb faktorok kerültek vizsgálatra. Ebben speciális kapcsolatokat kialakítva, a személyi jelleg csatornáinak vizsgálata, a meghatározott digitális eszköztár és a pedagógiai relációk kaptak játszottak szerepet. A második szempontrendszer szerint az érdekelt tanulási célok mentén értékelhetők a program eredményei. Mindezt a technológiai és alaptézisgeneráló elemek körül megragadva.

 

Összegzés

Mi is a személyiség? Hogyan definiálható mindez a digitalizációs eszközök modellezése mentén? Ezen kérdésekre több szempontból kell választ adni: a digitális kompetenciák és konvergenciáik összevetése, az oktatáshoz fűződő célok és szükségletek definiálása az elektronikus megoldásokhoz alkalmazkodva és a technológia innovációinak alkalmazása. Mindezt figyelembe véve egy interdiszciplináris szempontrendszer rajzolódik ki a kutató  előtt, amelyben a modellezés, az együttműködés és a történeti alapvetések képző erejéről beszélhetünk.